Van egy halvány elhatározásom, hogy reklámszövegeket elengedek a fülem mellett, még ha menthetetlenek is. Mégis kivételezek most, hátha másnak is jókedvük támad tőlük.

„Ugorj be hozzánk a 7 bármelyik napján!”­ — invitálja vásárlóit vasárnapi programokat kínálva a pesti Nagykörút bevásárlóközpontja. Televízióban, írva láttam az idézett mondatot, nem sms-ben, nem üzenőcentlin, hanem főműsoridőben, az állítólag legnézettebb esti híradó előtt. Ez 1 dicséretes megoldás. 

Valaki magyarázza már el nekem, mit jelent a szintén reklámszövegben előforduló kifejezés: „arany sztenderd”! Mert fel kellene fedeznem a folteltávolítás arany sztenderdjét, de fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá.

Vettem a minap egy fogkefét. Másnap egy doboz tampont, két nap múltán pedig dobozos sört és gombaölő krémet. Mindegyik vásárlásra reklámok ösztönöztek, szerettem volna ugyanis újra önmagam lenni — a gyártók ígérete szerint ennyi elég elkallódott énem visszaszerzéséhez. Hiba csúszhatott a dologba, mert azóta sem vagyok újra önmagam, ezt a blogot is valaki más írja nyilván.

Az ének iskolája c. televíziós műsor végefőcímében fölsoroltatnak a közreműködők. Köztük jelenik meg szlogenjével egy cég így:  MÉDIA CENTER — Tartalmakat gyártunk. Nagyon rettegtem, hogy cipőfelsőrészeket gyártva kerültek föl a stáblistára, s annyira megnyugtató volt, hogy nem, a tartalmakkal. 

„Ha a magyarok a maximumon élnek, a legutolsó dolog, amitől félniük kell, az a korpa.” Tudnék még pár dolgot említeni, amitől rettegnünk kellene nekünk, magyaroknak, de most inkább az foglalkoztat, vajon a maximumon élünk-e. Mert ha nem, tényleg reszkethetünk a korpától! 

Most, hogy tudom, micro-gél gátat képez az orromban az allergia ellenszeréül kapott gyógyszer, egészen másképp látom a világot, s bizakodva tekintek a jövőbe. Vagy a jövő felé, irányába, de ott az a fránya micro-gél gát, semmit sem látok.  

Majdnem minden televíziós reklámblokkba befizette gyártója köhögés elleni csodaszerét – most van szezonja, sajnos –, van szerencsénk hát naponta többször is hallani/látni a frappáns fogalmazványt:
„A javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapul.”
Érdemes ízekre szedni a mondatot, hogy tisztán lássunk. Azt állítja, hogy a szóbanforgó gyógyszer használata régóta fennáll. Hogy a használat egyáltalán fennállhat, nos, azt erősen kétlem, így aztán csaknem mindegy is, régóta áll fenn, vagy tegnaptól csupán.
A mindössze kilenc szavas mondatban azt is tudatja velünk reklámszövegünk szerzője, hogy a szert alkalmaznunk a javallatokra kellene. Mi van? Szóval nem a lovunk szőrének kikefélésére? Még csak nem is a sajtos tészta megsózására, hanem a javallatokra? Nagy csalódás ez nekünk, hithű reklámzabálóknak, ugye?
Való igaz (ez most nem az a való!), ezt a felvetést komolyabban kéne vennünk, s nem szórakozni itt vele! Hiszen – tudjuk meg a gondolatgazdag felvetés megemésztésekor, végkicsengésként – épp a fennálló használatra alapozunk, amikor a javallatokra alkalmazunk!
Na már most: nálunk fenn áll a padláson egy gyerekágy, melyben először a nagymamám altatta anyukámat, jómagam is sokat álmodoztam benne, legutoljára a lányom használta, az sem tegnap volt – tehát régóta csak ott porosodik. Az volna most a leszármazottamnak címzett javallatom, hogy alkalmazva ősei bevált (mód)szereit, vegye alapul a kiságy használatát előbb-utóbb. Röviden, reklámszövegírósan szólva: a kiságy javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapuljon.

Nem mindig vagyunk abban a helyzetben, hogy elkészülvén a megszövegezésével, művünket átnézethetjük valaki mással is. Pedig a „szűz szem“ nagy valószinűséggel felfedezi az elütéseket, betűcseréket – szóval a kisebb, nem kifejezetten helyesírási, inkább gépelési hibákat. A nagyobbak kiszűrésére már érdemes szakmailag megbízható segítséget kérni. A munkatársak általában tapasztalati úton tudják egymásról, melyikük helyesírási tudására lehet alapozni.

A nagyon-nagyon fontos munkák ellenőrzésére pedig ott vannak a korrektorok – már ahol vannak... Az újságoknál persze ez nem kérdés: a korrektúra elengedhetetlen része a szerkesztőségi munkafolyamatnak. De ismerek helyeket, ahol a korrektor nem nyúl (vagy nem nyúlhat) bele például a hirdetések szövegébe. Azt nem tekintik az újság szerves részének! Kemény – és eredményes – harcot vívtam annak idején miskolci könyvkiadómmal, hogy javíthassam a VendégVáró Útikönyvek sorozatában megjelenő, jobbára turisztikai hirdetéseket. Szerintem egy igényes kiadvány, szakmai publikáció szerkesztője, szerzője ne legyintsen a más forrásból származó részletekre sem!

Ha a Népszabadságnál dolgoznék, nem hagytam volna szó nélkül, hogy a Telekom nagy felületű, 2014. október elsejei szöveges hirdetése szerint „új korlátlan tematikus adatopciók kerülnek bevezetésre“, vagy „a módosításokat ... új jogszabályok továbbá olyan pontosítások indokolják, amelyek ...“ Aki a hirdetés szövegét összeállította, pár sorral följebb láthatta volna a jó megoldást a „kerülnek bevezetésre“ elkerülésére: „Új csatornaként bevezetjük ...“ A hiányzó vesszőket pedig kiteszem most pótlólag:

Új, korlátlan, tematikus opciókat vezetünk be ... új jogszabályok, továbbá olyan pontosítások indokolják, amelyek ...