Az előző blogbejegyzésben már említettem, miért gyomlálom rendre a kéziratokból az időhatározó ragok helyett használt, már-már trendiként tetszelgő, a szöveget valójában maszatoló „során”-t. Felidézek most egy korábban javított tanulmányrészletet, melynek öt mondatából négyszer kellett a gyomlálás eszközéhez nyúlnom. Tedd meg most egyedül! (A harmadik mondatot tanácsos gördülékenyebbé tennünk a „való” kiiktatásával.)

„Szerző a disszertáció elkészítése során ennek az egyensúlynak az elérésére törekedett. A szakirodalom beható tanulmányozása mellett széles körben felhasználta nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ dokumentumait. A Nemzetközi Jogi Bizottságban folyó kodifikációs tevékenység több szempontból is segítséget jelentett a kutatás során, így például az államok véleményéhez való hozzáférés könnyebb lett. Mindemellett azonban Szerző nem követi a Bizottság által használt sorrendet a téma feltárása során és számos ponton eltérő véleményt, kritikát fogalmaz meg a tervezettel kapcsolatosan. Fontos kiemelni, hogy a kutatás során Szerző több száz nemzetközi szerződést vetett vizsgálat alá.”

Sikerrel jártál? Íme az én változatom:

„Szerző a disszertáció elkészítésekor ennek az egyensúlynak az elérésére törekedett. A szakirodalom beható tanulmányozása mellett széles körben felhasználta nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ dokumentumait. A Nemzetközi Jogi Bizottságban folyó kodifikációs tevékenység több szempontból is segítséget jelentett a kutatásban,így például megkönnyítette a hozzáférést az államok véleményéhez. Mindemellett azonban Szerző nem követi a Bizottság által használt sorrendet a téma feltárásakor és számos ponton eltérő véleményt, kritikát fogalmaz meg a tervezettel kapcsolatosan. Fontos kiemelni, hogy a kutatás idején Szerző több száz nemzetközi szerződést vetett vizsgálat alá.”

Főként tudományos, illetve nagyon-nagyon szakmainak szánt írásokban látom gyakran, hogy a szerző nem számol olvasója agyának befogadóképességével: mondatait sorokon keresztül nyújtja, fűzi, csavarja, toldozgatja, tekeri. Mire a jámbor, gyanútlan olvasó egyetlen mondat végére ér, már fogalma sincs róla, mit olvasott az elején. Tarts mértéket! – mondanám, de nincs mérték, nincs szabály a mondathosszúságra.

Tényleg nincs. De már az általános iskolában azt tanuljuk: egy gondolat – egy mondat. Nem leszünk attól „tudományosabbak”, ha mondatkígyókat illesztünk a szövegtestbe! Már ha gondolataink megérttetése a cél és nem elfedésük...

Lássunk egy példát:

„A nemzetközi szerződések alkalmazása olyan széles körben elterjedt, hogy nem feltételezhetjük azt, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk, időről időre látunk különbségeket az alkalmazandó jogban, amely a szerződés funkciójának függvénye; ezek a különbségek rendkívül élesen láthatóak a háború nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatása vizsgálata során.”

Próbáld meg szétszedni, ha már értelmezted a hat tagmondatból alkotott példamondatot! A szerző első közölnivalója szerintem ott ér véget, hogy „egységes szabályok vonatkoznak rájuk.” Nyugodt szívvel tehetünk ott pontot, hiszen a különbségekről szóló negyedik és ötödik tagmondat együtt tökéletesen megáll a lábán – hogy kedvenc képzavarommal éljek. (Időről időre ... függvénye.) A hatodik tagmondat megint csak értelmes önmagában, így ebből alkotnám meg az idézett bekezdés harmadik mondatát.

Ám nem vagyunk még készen! Most következhetnek az apróságok.

Az első három tagmondatból összeállt mondatunkban a dupla „hogy” igencsak zavaró, eltüntetésre a második kínálkozik így:

„A nemzetközi szerződések alkalmazása olyan széles körben elterjedt, hogy nem feltételezhetjük, azt, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk.” A mondat értelme semmit sem változott a pirossal jelzett két szó kihagyásával, a tagmondatokat elválasztó vessző előrehozásával.

Van egy másik megoldás is: „A nemzetközi szerződések alkalmazása széles körben elterjedt, így nem feltételezhetjük, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk.” 

Mutatós eredményt még a harmadik mondat végén érhetünk el a kényszeredett dupla birtokviszony („hatása vizsgálata”) felszámolásával. Javaslatom eltünteti a mostanában érthetetlenül gyakran használt „során”-t is: „Ezek a különbségek rendkívül élesen láthatóak a háború nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatásának vizsgálatakor.”

„A nemzetközi szerződések alkalmazása széles körben elterjedt, így nem feltételezhetjük, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk. Időről időre látunk különbségeket az alkalmazandó jogban, amely a szerződés funkciójának függvénye. Ezek a különbségek rendkívül élesen láthatóak a háború nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatásának vizsgálatakor.”

Lám, csak sikerült öt-tíz percet elbíbelődnünk a bő ötsoros mondatkígyóval!