Főként tudományos, illetve nagyon-nagyon szakmainak szánt írásokban látom gyakran, hogy a szerző nem számol olvasója agyának befogadóképességével: mondatait sorokon keresztül nyújtja, fűzi, csavarja, toldozgatja, tekeri. Mire a jámbor, gyanútlan olvasó egyetlen mondat végére ér, már fogalma sincs róla, mit olvasott az elején. Tarts mértéket! – mondanám, de nincs mérték, nincs szabály a mondathosszúságra.

Tényleg nincs. De már az általános iskolában azt tanuljuk: egy gondolat – egy mondat. Nem leszünk attól „tudományosabbak”, ha mondatkígyókat illesztünk a szövegtestbe! Már ha gondolataink megérttetése a cél és nem elfedésük...

Lássunk egy példát:

„A nemzetközi szerződések alkalmazása olyan széles körben elterjedt, hogy nem feltételezhetjük azt, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk, időről időre látunk különbségeket az alkalmazandó jogban, amely a szerződés funkciójának függvénye; ezek a különbségek rendkívül élesen láthatóak a háború nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatása vizsgálata során.”

Próbáld meg szétszedni, ha már értelmezted a hat tagmondatból alkotott példamondatot! A szerző első közölnivalója szerintem ott ér véget, hogy „egységes szabályok vonatkoznak rájuk.” Nyugodt szívvel tehetünk ott pontot, hiszen a különbségekről szóló negyedik és ötödik tagmondat együtt tökéletesen megáll a lábán – hogy kedvenc képzavarommal éljek. (Időről időre ... függvénye.) A hatodik tagmondat megint csak értelmes önmagában, így ebből alkotnám meg az idézett bekezdés harmadik mondatát.

Ám nem vagyunk még készen! Most következhetnek az apróságok.

Az első három tagmondatból összeállt mondatunkban a dupla „hogy” igencsak zavaró, eltüntetésre a második kínálkozik így:

„A nemzetközi szerződések alkalmazása olyan széles körben elterjedt, hogy nem feltételezhetjük, azt, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk.” A mondat értelme semmit sem változott a pirossal jelzett két szó kihagyásával, a tagmondatokat elválasztó vessző előrehozásával.

Van egy másik megoldás is: „A nemzetközi szerződések alkalmazása széles körben elterjedt, így nem feltételezhetjük, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk.” 

Mutatós eredményt még a harmadik mondat végén érhetünk el a kényszeredett dupla birtokviszony („hatása vizsgálata”) felszámolásával. Javaslatom eltünteti a mostanában érthetetlenül gyakran használt „során”-t is: „Ezek a különbségek rendkívül élesen láthatóak a háború nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatásának vizsgálatakor.”

„A nemzetközi szerződések alkalmazása széles körben elterjedt, így nem feltételezhetjük, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk. Időről időre látunk különbségeket az alkalmazandó jogban, amely a szerződés funkciójának függvénye. Ezek a különbségek rendkívül élesen láthatóak a háború nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatásának vizsgálatakor.”

Lám, csak sikerült öt-tíz percet elbíbelődnünk a bő ötsoros mondatkígyóval!