A címbeli trendi helyett azt mondanám inkább: fölkapott kifejezések. Engem történetesen bosszantanak, mindegyikkel van valami bajom...

Sportriporterektől terjedhetett el a véleményes, például abban a szituációban, amikor így is, úgy is dönthetett volna a bíró (trendin nevezve: a spori), én legalábbis tőlük hallottam először. Aztán politikusoktól, legutóbb már egyik családtagomtól is. Történetesen vitatta, amit mondtam, de nem akart ütközni, ezért hát ezzel a szóval mosta el a meg sem fogalmazott nézetkülönbséget. A szóbanforgó  szerencsétlen szó ugye jelző volna, -s képzős, és ha helyettesítjük más szóval (pl. sárga - sárgás, hang - hangos), láthatjuk, ez utóbbiaknak jóval több közük van egymáshoz, mint a véleményesnek a véleményhez. Ha pedig szinonímával helyettesítjük (nézet - nézetes), az is kiderül: a véleményesnek bizony nincs sok értelme, mint ahogy a nézetesnek sincs.

 Nyakatekert kedvencem a felé. Továbbították a kérést az illetékes felé. Persze, a jó öreg -nek vagy -hez már nem is választékos, mi? Vagy túl nagyok az elvárásaim a magyarul beszélők felé? (Túl sokat várok el a magyarul beszélőktől? Igen.)

X. Y. jól szerepelt egész nap során. A konzultáció során vita alakult ki a résztvevők között. Ezek a példamondataim arra, milyen fölösleges a során használata időhatározóként olyan mondatokban, melyekben már ott a pontostás: egész nap/a konzultáción...

Írtam már rossz példákat ebben a blogban a történő indokolatlan használatára, most idekívánkozik a Forma 1-es közvetítések legutóbbi riporteri gyöngyszeme: A nagy csapatok három autón történő indítása is napirenden szerepel. Csak hogy értsétek: szó van arról, hogy a nagy csapatok három autót indíthatnának a versenyen.

... de annyira tetszetős, hogy közreadom.

Nagyon fontos személyiségek (=VIP-ek) vetélkednek, kinek tetszetősebb a konyhai tudománya. Értsd: kinek a főztje ízlik jobban a zsüriző mesterszakácsoknak. A hírességek egynémelyikének ugyan a nevét sem hallottam soha, mégis érdekes megfigyelni, ki hogy reagál a dicsérő/elmarasztaló döntnöki szavakra. Az egyik fordulóban a kuktát, mint konyhai segédeszközt kellett kötelezően használniuk (na végre  – mondtam magamban –, legalább megpuhul az ételetek!), s döbbenet volt látni, hogy senki, még a legrutinosabbnak tűnő, ötvenes színésznő sem használta eddig soha a gyorsfőző fazekat. (Már az én édesanyám is hetente legalább egyszer előkapta, pedig az sem ma volt ám!...)

Döbbenet ül ki a zsürorok arcára is, keresik a megfelelő szavakat az ügyetlen produkciók értékeléséhez. Az idősebb szólal meg először:  – Hát ez ámokfutás mélyrepülésben.

Gondoljatok csak bele, mennyi életbölcselet és irónia szorult e rövidke mondatba. Annyira frappáns, hogy megérdemli a nyilvánosságot a megalkotója. Köszönjük, Nyíri Szása, engedelmeddel megvettük ezt a  zseniális sületlenséget!

Magára valamit is adó cég ma már nem lehet sikeres píáros munkatárs nélkül – mondja egy kb. tegnap kinevezett kommunikációs menedzser píáros élete első munkanapján. Nagyon büszke magára. Nem tudom, egyetemen kapta-e a diplomáját, vagy gyorstalpalót végzett, önképzéssel jutott-e a bevezető mondatbeli nagy felismerésre, vagy olvasta valahol... 

Hemzsegnek körülöttünk a szóvivők, a pr-igazgatók, a kommunikációs asszisztensek, a hrlevélszerkesztők, s számuk növekedésével szaporodnak a közéletben, az üzleti levelezésekben, a telephelyi  eligazító feliratokban, a web-oldalakon és  a céges beszámolókban a helyesírási, nyelvhelyességi baklövések, a maszatolások, a kontrollálható, mégis kontrollálatlan szövegek. Vajon van-e összefüggés a divatszakmások és a közbeszéd romlása között?

Az biztos: a közönségkapcsolatokért felelős munkatárs, a tehetősebb cégeknél foglalkoztatott népesebb csapat felelőssége is, milyen kép alakul ki bennünk az általa (általuk) képviselt szervezetről, ügyről. Mit gondoljak például arról a közműszolgáltatóról, amelynek hírlevelében egyetlen bekezdésben háromszor fordul elő álltmányként a kerül szó? Nyílt napjukon megrendezésre kerül egy vitafórum, lebonyoltásra kerül a gyermekek játékos vetélkedője, a résztvevő ügyfelek között pedig kisorsolásra kerül...

Kedves píáros kollégák! Fontoljátok meg, nem kellene-e meghagynotok ezt a szerencsétlen, eltorzított jelentésű igét eredeti funkcióiban! A teljesség igénye nélkül:

kerül (=jut)                                    Mi kerül az asztalra?

kerül (=körbejár)                           Ma kétszer kerülte a háztömböt. 

sokba kerül (=drága)                    Sokba kerül ez még neked!

kikerül (=kitér az útból)                 Kikerültük a veszteglő autót.

sorra kerül (=következik)              Másfél óra múlva került sorrra.

megkerül (=megtaláltatik)             Megkerült a pénztárcája!

megkerüli (=elsumákolja)             Ön megkerüli a választ!

átkerül (=áthelyezik)                     Ha így folytatja, átkerül a zártosztályra.

Több mint három éve, hogy utolsó blogbejegyzésem aznapi dátumát a cim alá varázsolta ez az okos rendszer. Magam is meglepődöm, milyen gyorsan elszaladt három esztendő... Kicsit röstellem is, mert még ellustulásnak vélhetné, aki nem tudja: született időközben két unokaporontyom, tönkrehasználtam két laptopot, elvesztettem egy barátot, túléltem néhány virusfertőzést, triplájára nőtt minden kerti bokrom. És még folytathatnám, mi minden akadályozott e blog folytatásában. A músorszünetnek azonban ezennel vége!

Legelőször is türelmet kérek, s megértést: elveszett a hosszú i... Sehol sem találom új gépemnek a korábbihoz képest jócskán módositott klaviatúráján. Nem adom fel persze, de addig az én korrektoraim csukják be a szemüket, szépen kérem!

Ezt tettem volna legszivesebben, amikor átvettem egyetemi évfolyamunk x-edik találkozóján a kedves figyelmességként kezünkbe adott Emléklapot, mely arra hivatott, hogy emlékeztessen (s innentől idézem:) A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történt diplomaátvétel évfordulójára. 

Ennek fele sem tréfa: a diplománk átvétele úgy történt, mintha baleset lett volna...