Befejeződött a férfiak kézilabda vb-je – a magyar csapat nélkül. A Sport tv jóvoltából mégis tapsolhatunk emlékezetes magyar sikereknek. Olyan szakkommentátort kértek fel ugyanis Skaliczki László személyében, aki nem csak fogalmazásgátlót használ, hanem még motyog is. Olyan szakzsargonban, amit edzőként nyilván nyugodtan használhat a játékosaival beszélgetvén, de amit a kézilabdát csak szeretők (és nem gyakorlók) bizony alig-alig értenek.

A csatorna tud egyébként a feladatra alkalmas szakértőt is választani! Borsos Attila mikrofonkészen fogalmaz, érthetően beszél, csak annyira viselkedik szakértőként, amennyit egy átlagnéző felfog. A mindig alaposan felkészült, választékosan fogalmazó Matuz Krisztiánnal együtt nyerő párost alkotnak – épp ezért felfoghatatlan számomra, mi indokolta váltótársként az egykori szegedi vezetőedző, S. L. beültetését a mikrofon mögé. Tippjeim persze vannak. Ezek közül a legvalószínűtlenebb, hogy a sportcsatorna vezetői szerették volna ilymódon is emlékezetessé tenni nézőik számára a világbajnokságot. Talán kifejezetten kérték is Skaliczki mestert, hogy gyakorta alkosson szokatlan mondatokat, kirívó(an helytelen) szószerkezeteket. Mint amilyen a kedvencem és ezzel A HÉT MONDATA:

„Ez egy labdával való, takarásból történő lövés volt.” Ha csak az nem.

Majdnem minden televíziós reklámblokkba befizette gyártója köhögés elleni csodaszerét – most van szezonja, sajnos –, van szerencsénk hát naponta többször is hallani/látni a frappáns fogalmazványt:
„A javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapul.”
Érdemes ízekre szedni a mondatot, hogy tisztán lássunk. Azt állítja, hogy a szóbanforgó gyógyszer használata régóta fennáll. Hogy a használat egyáltalán fennállhat, nos, azt erősen kétlem, így aztán csaknem mindegy is, régóta áll fenn, vagy tegnaptól csupán.
A mindössze kilenc szavas mondatban azt is tudatja velünk reklámszövegünk szerzője, hogy a szert alkalmaznunk a javallatokra kellene. Mi van? Szóval nem a lovunk szőrének kikefélésére? Még csak nem is a sajtos tészta megsózására, hanem a javallatokra? Nagy csalódás ez nekünk, hithű reklámzabálóknak, ugye?
Való igaz (ez most nem az a való!), ezt a felvetést komolyabban kéne vennünk, s nem szórakozni itt vele! Hiszen – tudjuk meg a gondolatgazdag felvetés megemésztésekor, végkicsengésként – épp a fennálló használatra alapozunk, amikor a javallatokra alkalmazunk!
Na már most: nálunk fenn áll a padláson egy gyerekágy, melyben először a nagymamám altatta anyukámat, jómagam is sokat álmodoztam benne, legutoljára a lányom használta, az sem tegnap volt – tehát régóta csak ott porosodik. Az volna most a leszármazottamnak címzett javallatom, hogy alkalmazva ősei bevált (mód)szereit, vegye alapul a kiságy használatát előbb-utóbb. Röviden, reklámszövegírósan szólva: a kiságy javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapuljon.

Az előző blogbejegyzésben már említettem, miért gyomlálom rendre a kéziratokból az időhatározó ragok helyett használt, már-már trendiként tetszelgő, a szöveget valójában maszatoló „során”-t. Felidézek most egy korábban javított tanulmányrészletet, melynek öt mondatából négyszer kellett a gyomlálás eszközéhez nyúlnom. Tedd meg most egyedül! (A harmadik mondatot tanácsos gördülékenyebbé tennünk a „való” kiiktatásával.)

„Szerző a disszertáció elkészítése során ennek az egyensúlynak az elérésére törekedett. A szakirodalom beható tanulmányozása mellett széles körben felhasználta nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ dokumentumait. A Nemzetközi Jogi Bizottságban folyó kodifikációs tevékenység több szempontból is segítséget jelentett a kutatás során, így például az államok véleményéhez való hozzáférés könnyebb lett. Mindemellett azonban Szerző nem követi a Bizottság által használt sorrendet a téma feltárása során és számos ponton eltérő véleményt, kritikát fogalmaz meg a tervezettel kapcsolatosan. Fontos kiemelni, hogy a kutatás során Szerző több száz nemzetközi szerződést vetett vizsgálat alá.”

Sikerrel jártál? Íme az én változatom:

„Szerző a disszertáció elkészítésekor ennek az egyensúlynak az elérésére törekedett. A szakirodalom beható tanulmányozása mellett széles körben felhasználta nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ dokumentumait. A Nemzetközi Jogi Bizottságban folyó kodifikációs tevékenység több szempontból is segítséget jelentett a kutatásban,így például megkönnyítette a hozzáférést az államok véleményéhez. Mindemellett azonban Szerző nem követi a Bizottság által használt sorrendet a téma feltárásakor és számos ponton eltérő véleményt, kritikát fogalmaz meg a tervezettel kapcsolatosan. Fontos kiemelni, hogy a kutatás idején Szerző több száz nemzetközi szerződést vetett vizsgálat alá.”

Mint a kondenzált tejet, úgy próbálják mondataikat sűríteni a termékismertetők szövegezői. Nyilván rá kell férnie akár tíz nyelven is egy kis felületre annak a pár mondatnak... Olvasom a hajfesték dobozán, hogy „Ezt a terméket nem 16 éven aluli személyeknél való alkalmazásra szánták.” (Garnier, Olia) Ez 72 leütés a szóközöket is beleértve. Biztos vagyok benne, hogy a tömörítési szándék vezette a fordítót, s okozta a „való” elkerülhető használatát. Ám a saját csapdájába esett! A „való”-val létrehozott mondatsűrítményt ugyanis könnyedén feloldhatjuk a nem feltétlenül hosszabb, főmondat+mellékmondat szerkezettel:

„Ezt a terméket nem arra szánták, hogy 16 éven aluliak használják.” És ez a mondat mindössze 65 leütés. Fontold meg ezután a mondatsűrítést!