Kacifántosabb eligazítást nem is adhatnának utasaiknak a budapesti taxicégek, mint a képen megörökített szöveg. (A fotó 2014 decemberében készült.) Ne elemezzük most mondatról mondatra, hiszen annyira nyilvánvalóak a szamárságok benne! De olvassátok el figyelmesen, hogy emlékezhessetek „utasjogaitokra” – s mosolyogjatok rajta egy jót. A mosolyt pedig vigyétek át 2015-re!

Majdnem minden televíziós reklámblokkba befizette gyártója köhögés elleni csodaszerét – most van szezonja, sajnos –, van szerencsénk hát naponta többször is hallani/látni a frappáns fogalmazványt:
„A javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapul.”
Érdemes ízekre szedni a mondatot, hogy tisztán lássunk. Azt állítja, hogy a szóbanforgó gyógyszer használata régóta fennáll. Hogy a használat egyáltalán fennállhat, nos, azt erősen kétlem, így aztán csaknem mindegy is, régóta áll fenn, vagy tegnaptól csupán.
A mindössze kilenc szavas mondatban azt is tudatja velünk reklámszövegünk szerzője, hogy a szert alkalmaznunk a javallatokra kellene. Mi van? Szóval nem a lovunk szőrének kikefélésére? Még csak nem is a sajtos tészta megsózására, hanem a javallatokra? Nagy csalódás ez nekünk, hithű reklámzabálóknak, ugye?
Való igaz (ez most nem az a való!), ezt a felvetést komolyabban kéne vennünk, s nem szórakozni itt vele! Hiszen – tudjuk meg a gondolatgazdag felvetés megemésztésekor, végkicsengésként – épp a fennálló használatra alapozunk, amikor a javallatokra alkalmazunk!
Na már most: nálunk fenn áll a padláson egy gyerekágy, melyben először a nagymamám altatta anyukámat, jómagam is sokat álmodoztam benne, legutoljára a lányom használta, az sem tegnap volt – tehát régóta csak ott porosodik. Az volna most a leszármazottamnak címzett javallatom, hogy alkalmazva ősei bevált (mód)szereit, vegye alapul a kiságy használatát előbb-utóbb. Röviden, reklámszövegírósan szólva: a kiságy javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapuljon.

Az egyik szegedi, házhoz is szállító étterem karácsonyváró szórólapja láttán örökre lemondtam esetleges rendelésemről. Szinte kupán vágott ugyanis dekoratív, kuponos szórólapjuknak a felhasználást taglaló bekezdése:

Hogyan használja: A 30%-os kedvezmény, ezen a szórólapon szereplő ételekre, helyben fogyasztás, elvitel és házhoz szállítás esetén, kupon leadásával veheti igénybe. ... Köszönyük hogy nálunk vásáról.

Félretettem a szórólapot, hiszen majd április elsején milyen vicces lesz felhasználnom  az ostoba és nevetséges hibák gyűjteményében. Ámde egy hét múlva megérkezett az étterem újabb kuponlapja. Képzeljétek, javított kiadásban! (Esterházy Péter, bocs.) A bekezdés zárómondatát változtatták:

... Köszönjük hogy nálunk vásáról.

És jön majd az újévi, vízkereszti, húsvéti ajánlat... Azt hiszem, miattuk feltalálom a szappanposzt témakövető műfaját.

Magyar nyelvű szakdolgozatot javítottam a minap, s föltűnt, mennyiféle idézőjelet használ a szerző. Volt ott 99-et és 66-ot is formázó, alsó vagy fölső helyzetű szókezdő és szóvégi macskaköröm, találtam ugyanilyen idézőjeleket, melyek idézeteken belüli kiemeléseket jeleztek volna. Legjobban az a kavalkád hozta rám a rémületet, mely egy idézett mondaton belül használt többféle – hegyével kifelé és befelé álló – belső idézőjelet, ún. lúdlábat is.

Az okok ott keresendők, hogy hányféle programból származnak az átvett szövegek, azok milyen nyelven íródtak eredetileg, sőt, milyen betűtípussal, ráadásul hányféle billentyűzetet jártak be elkészültükig a szakdolgozat fejezetei. Az egységesítés – elhagyhatatlan. Aki került már hasonló helyzetbe, tudja: érdemes fenntartásokkal használni a Find/Change lehetőséget, s egyenként mérlegelni, az adott helyzetben melyik idézőjelfajtára van szükség.

Ehhez tegyünk rendet – először magyar szövegekben!

A magyarul írott idézőjelek, a „macskakörmökˮ szókezdő és szóvégi helyzetben is 99-et formáznak, s mindig ragadnak a szóhoz, azaz közéjük nem szabad szóközt tenni.

Ha az idézett mondat eredetijében idézőjelbe tett rész volt, akkor azt a belső idézetet hegyükkel befelé mutató »lúdlábakkal« vegyük közre. Ezek szintén ragadnak a szóhoz.

Abban a ritka esetben, ha a macskakörmös idézeten belüli, lúdlábjeles részben is van kiemelendő, akkor a szótárakban jelentésjelként használt, s mindig fölső helyzetű, kezdőként 6-ost, záróként 9-est formázó ʻaposztrófotʼ használjunk.

Gyengébb idegzetűek itt abbahagyhatják az olvasást. (Aki az eddig szereplő összes idézőjelfajtát megtalálta a számítógépe szövegírásra alkalmas programjában, virtuális babérkoszorúra tarthat igényt...)

Azok kedvéért, akik még nem adták föl (a reményt, hogy valaha eligazodnak a saját gépükön), következzen rövid összefoglaló Milyen idézőjelet használnak a különböző nyelveken? tárgykörben. Figyeljétek meg jól, mert fontos, hogy 66-ot vagy 99-et formáz-e a jel, alsó vagy fölső helyzetű-e, ragad, vagy közé és a szó közé space-t, szóközt kell-e tenni! (Csak ínyenceknek: ráadásul fix szóközt, amit nem növel meg a program a sor széthúzásakor!) 

(Hogy egészen biztosan mindenkinek a böngészőjében úgy jelenjen meg, ahogy kell, ezért kénytelen voltam képként beilleszteni a táblázatomat.)

Eszperantó és latin szövegeket a megjelenés országa szerinti idézőjelekkel szoktak ellátni.

(Forrásom és bővebb információ: Tipográfia és helyesírás 30 nyelvhez. Szerk.: Érdi Júlia–Garai Péter, Akadémiai Kiadó, 2007)

Megboldogult diákkorunk kezdetén így véste be Nagyfalussy tanítónéni az eszünkbe a tulajdonnevek helyesírásának legfontosabb szabályát: „Annak a nevét, akiből vagy amiből a világon egyetlen egy van, biztosan nagybetűvel kell kezdenetek.” Amiből az is következik, hogy nem számít tulajdonnévnek valakinek a szakmája, rangja, nem kell nagybetűzni azt a szervezetet, melyet írásunkban már sokadszorra említünk nem a teljes nevével. Lássunk három rossz példát!

Teát iszik Kovács Ági egy reklámspotban, neve meg is jelenik a képernyőn, s alatta magyarázatként: Olimpiai Bajnok Úszónő. Azért jó ha tudja a reklámfilm készítője, hogy e minőségében Ágnesünk nem az egyetlen, oktalan hát a nagybetűzés, és indokolhatatlan a vélhetően német eredetit (Olympiasieger Schwimmerin) „betűhíven” másoló fordítás is.

Három Folyó Mentén címmel jelent meg 2001-ben Csongrád megye milleniumi albuma. Ahányszor meglátom a könyvespolcomon, piros toll után kapok, mintha az én példányom címlapjának javításával eltüntethetném többszáz másik példány téves címadását is. Azóta sem értem, miért és kinek nem volt elég jó így: Három folyó mentén.

„A Herman Ottó Múzeum központi épületében látogatható a Herman Ottó Múzeum Képtára és a Pannon-tenger Földtörténeti és Természetrajzi Tár. A Pannon-tenger Múzeumban a látogatók játékos környezetben ismerhetik meg a 7 millió éves bükkábrányi mocsárciprusok igaz történetét.”

Ez a két mondatos idézet több sebből vérzik. Az első mondatban szószaporításnak érzem a múzeum teljes nevének kétszeri említését, s az emiatti nagybetűs burjánzást.

TIPP: Egy-egy intézmény, szervezet teljes nevét általában egy bekezdésen belül kétszer ne írd ki. Első említésekor rendben van a nagybetűs, pontos, hosszú név, de a továbbiakban inkább a köznyelvi, népszerűbb (és rövidebb) elnevezést válaszd!

Visszatérve a múzeumi példamondatokhoz, láthatjuk: a második mondatban a szerző már ráérzett arra, hogy nem kellene megismételnie a földtörténeti gyűjtemény teljes nevét, használhatja a rövidebb, valószínűleg gyakoribb elnevezést. Ám a nagybetűs Múzeum helyett találóbb lett volna a kifejezőbb gyűjtemény/bemutató/tárlat javára döntenie. Mivel e mondat alanya – más szófajban, más mondatrészként ugyan, de egymáshoz túl közel – előfordult az első mondatban is, a „látogató” helyett más megoldást kerestem volna.

Végül így javítottam:

A Herman Ottó Múzeum központi épületében látogatható a múzeum Képtára és a Pannon-tenger Földtörténeti és Természetrajzi Tár. Ennek játékos környezete megismerteti a nézőt a 7 millió éves bükkábrányi mocsárciprusok igaz történetével.

TIPP: Ha túl sok, több szóból álló intézmény- és szervezetnév fordul elő egy szövegben – mert mondjuk épp a felépítésükről, működési rendjükről van szó –, érdemes első említésükkor kurziválni (=dőlt betűvel szedni) a teljes neveket.