Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, hogy az első önálló gondolatomat papírra vetettem. Az írás és a publikálás – csak semmi aggodalom, sosem szépirodalmi művek formájában! – végigkísérte egész eddigi életemet. A nemzeti ünnepek iskolai méltatásaként elmondott beszédekkel kezdődött, s a gimnáziumi önképzőköri előadásokkal folytatódott...

Írtam színházi műsorfüzetekbe a 70-es évek elején (brrr!), majd ezernyi lapszámba Szeged  újságjának, a Délmagyarországnak 1974 és 1995 közötti évfolyamaiban.

Az írás és az élőbeszéd ötvözetét hozta pályámon a rádiós műsorvezetés és a televíziós riporterkedés. Az utóbbi két évtized pedig mások írásainak gondozásával ajándékozott meg  – kiadóként, szerkesztőként, tördelőként, mikor mire volt szükség és mihez kedvem.

Mostantól az eddig összecsipegetett nyelvhelyességi trükkök, bevált stilisztikai fogások, rutinszerűen elsajátítható fogalmazási praktikák közreadásával traktálom „szövegszervizelő“ blogomban azokat, akiknek – nyilván nem véletlenül találtak erre a weboldalra! –  fontos a pontos, hibátlan fogalmazás és írás, legyen az céges hírlevél, vagy doktori disszertáció akár. E blog témái, példái nekik segíthetnek.