Hiteleit kínálja egy cég: „Csak nem befészkelte magát fejébe a gondolat...?”

Egy film tartalmi összefoglalójában olvasom: „A nem megértett nő kiutat keres...”

Ha ölni nem is, perre menni tudnék az ilyen mondatok miatt! Elváló igekötőket el nem váló formában használni – ez mostanában egyre kórosabban terjed, már-már típushibának tekinthetjük. Gyorsan ideírom a helyes változatot, nehogy a rossz rögzüljön:

„Csak nem fészkelte be magát a fejébe a gondolat...?”

„A meg nem értett nő kiutat keres... ”

TIPP: ha bizonytalan vagy, melyik a helyes megoldás, mondd ki hangosan mindkettőt! Ez segít, a fülünk az elváló igekötős megoldást találja gördülékenyebbnek.

Találkoztam már a másik véglettel is persze... Ha kérdőmondatot akarunk alkotni az „Elment a vonatom”-ból, sose válasszuk le az igekötőt az igéjétől, pláne ne tegyük az „-e” kérdőszócskát az igekötőhöz! (Brrrr, így hangozna: „El-e ment a vonatom? ”) Kérdezzük ezt: „Elment-e a vonatom? ” Vagyis az állítmány ragozott részéhez kapcsolódik a kérdőszócska – mint az összetett állítmányok esetén is: „Zöldre festettek-e ezek a házak?”

Van, akinek akkor is gondot okoznak az elváló igekötők, ha ki kell tenni az „is” szócskát: „A rizstészta könnyen tönkretehető is. ” (RTL Klub, A konyhafőnök, 2014. szeptember 23.) Az „is” az elvált igekötő és az ige közé ékelődik a helyes mondatban: „A rizstészta könnyen tönkre is tehető.”