„Csongrádban autózott az a férfi, aki járművével letért az útról... ” E mondatnak így, ebben a formájában az az értelme, hogy a dél-alföldi megyében furikázott a pasi, aki egyszercsak letért az útról. Ám a tudósítás folytatásából kiderült: a Körös-parti városban járt szerencsétlenül az autós. Helyesen tehát így kellett volna fogalmaznia a hírszerkesztőnek: „Csongrádon autózott... stb” (RTL Klub, 2014. szeptember 23. 18 órai Híradó)

TIPP: Ha a megye és a település neve megegyezik (ilyen Békés városáé és Békés megyéé is), a városnévhez -on, -en, -ön ragot teszünk, a megyét pedig -ban, -ben raggal látjuk el, így lesz egyértelmű a hely meghatározása.

Hiteleit kínálja egy cég: „Csak nem befészkelte magát fejébe a gondolat...?”

Egy film tartalmi összefoglalójában olvasom: „A nem megértett nő kiutat keres...”

Ha ölni nem is, perre menni tudnék az ilyen mondatok miatt! Elváló igekötőket el nem váló formában használni – ez mostanában egyre kórosabban terjed, már-már típushibának tekinthetjük. Gyorsan ideírom a helyes változatot, nehogy a rossz rögzüljön:

„Csak nem fészkelte be magát a fejébe a gondolat...?”

„A meg nem értett nő kiutat keres... ”

TIPP: ha bizonytalan vagy, melyik a helyes megoldás, mondd ki hangosan mindkettőt! Ez segít, a fülünk az elváló igekötős megoldást találja gördülékenyebbnek.

Találkoztam már a másik véglettel is persze... Ha kérdőmondatot akarunk alkotni az „Elment a vonatom”-ból, sose válasszuk le az igekötőt az igéjétől, pláne ne tegyük az „-e” kérdőszócskát az igekötőhöz! (Brrrr, így hangozna: „El-e ment a vonatom? ”) Kérdezzük ezt: „Elment-e a vonatom? ” Vagyis az állítmány ragozott részéhez kapcsolódik a kérdőszócska – mint az összetett állítmányok esetén is: „Zöldre festettek-e ezek a házak?”

Van, akinek akkor is gondot okoznak az elváló igekötők, ha ki kell tenni az „is” szócskát: „A rizstészta könnyen tönkretehető is. ” (RTL Klub, A konyhafőnök, 2014. szeptember 23.) Az „is” az elvált igekötő és az ige közé ékelődik a helyes mondatban: „A rizstészta könnyen tönkre is tehető.”

Kommentár nélkül két gyöngyszem az RTL Klub Híradójának feliratozójának ékszerdobozából:

2014. október 4. 18 óra 11 perc:

„Pancsolták a tokait” (Naná, a tokajit.)

2014. október 7. 18 órai Híradó:

„A reklámadó az RTL-el van összefüggésben” (Vagy inkább az RTL-lel!)

Mint a kondenzált tejet, úgy próbálják mondataikat sűríteni a termékismertetők szövegezői. Nyilván rá kell férnie akár tíz nyelven is egy kis felületre annak a pár mondatnak... Olvasom a hajfesték dobozán, hogy „Ezt a terméket nem 16 éven aluli személyeknél való alkalmazásra szánták.” (Garnier, Olia) Ez 72 leütés a szóközöket is beleértve. Biztos vagyok benne, hogy a tömörítési szándék vezette a fordítót, s okozta a „való” elkerülhető használatát. Ám a saját csapdájába esett! A „való”-val létrehozott mondatsűrítményt ugyanis könnyedén feloldhatjuk a nem feltétlenül hosszabb, főmondat+mellékmondat szerkezettel:

„Ezt a terméket nem arra szánták, hogy 16 éven aluliak használják.” És ez a mondat mindössze 65 leütés. Fontold meg ezután a mondatsűrítést!

Különleges esetekben illik megtartani a helyesírás alapnormáitól eltérő írásmódot. Ilyen például minden családnév: nem írhatod le valakinek a nevét Takács Jennifernek, ha ő maga Takáts-ként használja, s mert a keresztnevét is az anyakönyvezett formájában kell írnia, valószínű, hogy Dzsenifer lett az angol utónévből.
Én sem örülnék, ha blogom blikkfangosnak szánt címét (KORREKT-TÚRA) javította volna a szolgáltató Inda-Labs Zrt. (Bonyolítja a helyzetet, hogy webcímként ugye rövid u-val kell írnunk!) Kétkedőknek bizonyítandó, hogy ismerem e szó makulátlan írásmódját (korrektúra), a blog fejlécének háttérképén korrektúrajelekkel láttam el a szövegbe illesztett címszót.
S ha már a címeknél tartunk: hagyománytiszteletből egybeírandó a szegedi újság, a Délmagyarország lapcíme, noha földrajzi névként a szó ma már kötőjeles volna. Alapítása, 1910 óta őrzi az újság az eredeti írásmódot a fejlécben és folyószövegeiben is. Ha tehát valaki hivatkozik, idéz e lapból, kérem, ne javítsa kötőjeles verzióra!