Magyar nyelvű szakdolgozatot javítottam a minap, s föltűnt, mennyiféle idézőjelet használ a szerző. Volt ott 99-et és 66-ot is formázó, alsó vagy fölső helyzetű szókezdő és szóvégi macskaköröm, találtam ugyanilyen idézőjeleket, melyek idézeteken belüli kiemeléseket jeleztek volna. Legjobban az a kavalkád hozta rám a rémületet, mely egy idézett mondaton belül használt többféle – hegyével kifelé és befelé álló – belső idézőjelet, ún. lúdlábat is.

Az okok ott keresendők, hogy hányféle programból származnak az átvett szövegek, azok milyen nyelven íródtak eredetileg, sőt, milyen betűtípussal, ráadásul hányféle billentyűzetet jártak be elkészültükig a szakdolgozat fejezetei. Az egységesítés – elhagyhatatlan. Aki került már hasonló helyzetbe, tudja: érdemes fenntartásokkal használni a Find/Change lehetőséget, s egyenként mérlegelni, az adott helyzetben melyik idézőjelfajtára van szükség.

Ehhez tegyünk rendet – először magyar szövegekben!

A magyarul írott idézőjelek, a „macskakörmökˮ szókezdő és szóvégi helyzetben is 99-et formáznak, s mindig ragadnak a szóhoz, azaz közéjük nem szabad szóközt tenni.

Ha az idézett mondat eredetijében idézőjelbe tett rész volt, akkor azt a belső idézetet hegyükkel befelé mutató »lúdlábakkal« vegyük közre. Ezek szintén ragadnak a szóhoz.

Abban a ritka esetben, ha a macskakörmös idézeten belüli, lúdlábjeles részben is van kiemelendő, akkor a szótárakban jelentésjelként használt, s mindig fölső helyzetű, kezdőként 6-ost, záróként 9-est formázó ʻaposztrófotʼ használjunk.

Gyengébb idegzetűek itt abbahagyhatják az olvasást. (Aki az eddig szereplő összes idézőjelfajtát megtalálta a számítógépe szövegírásra alkalmas programjában, virtuális babérkoszorúra tarthat igényt...)

Azok kedvéért, akik még nem adták föl (a reményt, hogy valaha eligazodnak a saját gépükön), következzen rövid összefoglaló Milyen idézőjelet használnak a különböző nyelveken? tárgykörben. Figyeljétek meg jól, mert fontos, hogy 66-ot vagy 99-et formáz-e a jel, alsó vagy fölső helyzetű-e, ragad, vagy közé és a szó közé space-t, szóközt kell-e tenni! (Csak ínyenceknek: ráadásul fix szóközt, amit nem növel meg a program a sor széthúzásakor!) 

(Hogy egészen biztosan mindenkinek a böngészőjében úgy jelenjen meg, ahogy kell, ezért kénytelen voltam képként beilleszteni a táblázatomat.)

Eszperantó és latin szövegeket a megjelenés országa szerinti idézőjelekkel szoktak ellátni.

(Forrásom és bővebb információ: Tipográfia és helyesírás 30 nyelvhez. Szerk.: Érdi Júlia–Garai Péter, Akadémiai Kiadó, 2007)

Megboldogult diákkorunk kezdetén így véste be Nagyfalussy tanítónéni az eszünkbe a tulajdonnevek helyesírásának legfontosabb szabályát: „Annak a nevét, akiből vagy amiből a világon egyetlen egy van, biztosan nagybetűvel kell kezdenetek.” Amiből az is következik, hogy nem számít tulajdonnévnek valakinek a szakmája, rangja, nem kell nagybetűzni azt a szervezetet, melyet írásunkban már sokadszorra említünk nem a teljes nevével. Lássunk három rossz példát!

Teát iszik Kovács Ági egy reklámspotban, neve meg is jelenik a képernyőn, s alatta magyarázatként: Olimpiai Bajnok Úszónő. Azért jó ha tudja a reklámfilm készítője, hogy e minőségében Ágnesünk nem az egyetlen, oktalan hát a nagybetűzés, és indokolhatatlan a vélhetően német eredetit (Olympiasieger Schwimmerin) „betűhíven” másoló fordítás is.

Három Folyó Mentén címmel jelent meg 2001-ben Csongrád megye milleniumi albuma. Ahányszor meglátom a könyvespolcomon, piros toll után kapok, mintha az én példányom címlapjának javításával eltüntethetném többszáz másik példány téves címadását is. Azóta sem értem, miért és kinek nem volt elég jó így: Három folyó mentén.

„A Herman Ottó Múzeum központi épületében látogatható a Herman Ottó Múzeum Képtára és a Pannon-tenger Földtörténeti és Természetrajzi Tár. A Pannon-tenger Múzeumban a látogatók játékos környezetben ismerhetik meg a 7 millió éves bükkábrányi mocsárciprusok igaz történetét.”

Ez a két mondatos idézet több sebből vérzik. Az első mondatban szószaporításnak érzem a múzeum teljes nevének kétszeri említését, s az emiatti nagybetűs burjánzást.

TIPP: Egy-egy intézmény, szervezet teljes nevét általában egy bekezdésen belül kétszer ne írd ki. Első említésekor rendben van a nagybetűs, pontos, hosszú név, de a továbbiakban inkább a köznyelvi, népszerűbb (és rövidebb) elnevezést válaszd!

Visszatérve a múzeumi példamondatokhoz, láthatjuk: a második mondatban a szerző már ráérzett arra, hogy nem kellene megismételnie a földtörténeti gyűjtemény teljes nevét, használhatja a rövidebb, valószínűleg gyakoribb elnevezést. Ám a nagybetűs Múzeum helyett találóbb lett volna a kifejezőbb gyűjtemény/bemutató/tárlat javára döntenie. Mivel e mondat alanya – más szófajban, más mondatrészként ugyan, de egymáshoz túl közel – előfordult az első mondatban is, a „látogató” helyett más megoldást kerestem volna.

Végül így javítottam:

A Herman Ottó Múzeum központi épületében látogatható a múzeum Képtára és a Pannon-tenger Földtörténeti és Természetrajzi Tár. Ennek játékos környezete megismerteti a nézőt a 7 millió éves bükkábrányi mocsárciprusok igaz történetével.

TIPP: Ha túl sok, több szóból álló intézmény- és szervezetnév fordul elő egy szövegben – mert mondjuk épp a felépítésükről, működési rendjükről van szó –, érdemes első említésükkor kurziválni (=dőlt betűvel szedni) a teljes neveket.

1. „A melléklet tartalmazza a ... tervezetet a fegyveres konfliktusok nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatását illetően.”

2. „Voltak olyan többoldalú egyezmények, amelyek hiányoznak a felsorolásból, mégsem szűntek meg Magyarország tekintetében.”

3. „A diplomáciai kapcsolatok is csak ezután éledtek újjá a két állam viszonylatában.”

4. „A Nicaragua elleni katonai és félkatonai akciók ügyében sem volt egyszerű a kérdés. ... A második eljárást Pakisztán indította a Nemzetközi Bíróság előtt Indiával szemben 1973 tavaszán, pakisztáni származású hadifoglyokkal való bánásmód ügyében.”

5. „Az egyezmény rendelkezései nem érintik az államok közötti ellenségeskedések kitörésével kapcsolatban valamely szerződés tekintetében felmerülő kérdéseket.”

A címben feltett kérdésre az a válaszom: bizony, lehetne egyszerűbben, úgy értem, kevésbé körülményesen megfogalmazni az idézett mondatokat.

Lássuk az elsőt! A mondat elemeinek átrendezésével kiiktathatjuk a nyakatekert  hatású „illetően”-t:

1. „A melléklet tartalmazza a fegyveres konfliktusok nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatását elemző/összefoglaló/felvázoló tervezetet.” 

Látjuk, a mondat tárgyának bővítményei visszakerültek oda, ahová valók: a tárgy elé.

A második idézet nehezményezett szava a „tekintetében”, ezt kiválthatjuk így:

2. „Voltak olyan többoldalú egyezmények, amelyek hiányoznak a felsorolásból, mégsem szűntek meg Magyarország esetében.”

A kijelentés tartalma nem változott, csak eltüntettünk egy helyhatározásra alkalmatlan szót, azt értelmesre cserélve.

A harmadik mondat stilizálásához megint a szórend változtatása a legegyszerűbb megoldás.

3. „A két állam diplomáciai kapcsolatai is csak ezután éledtek újjá.”

A negyedikként idézett két mondatot azért választottam, hogy szemléltethessem: nem kell mindenáron radíroznunk, ha „ügyében”-t látunk! Ha ugyanis a mondatkörnyezetből kiderül, hogy peres vagy hivatalos ügyről van szó, használata indokolt. (Esetünkben, az első mondatban a Nicaragua elleni támadás vált bírósági üggyé, tehát a mondaton nem kell vátoztatni.)

Már más a helyzet a negyedik idézet második mondatában! Amiatt perelték Indiát, mert az rosszul bánt a pakisztáni hadifoglyokkal, tehát a mondat pontosítása indokolt. Íme az én változatom:

4. „A Nicaragua elleni katonai és félkatonai akciók ügyében sem volt egyszerű a kérdés. ... A második eljárást Pakisztán indította a Nemzetközi Bíróságon 1973 tavaszán, amiért India méltatlanul bánt a pakisztáni származású hadifoglyokkal.”

Az ötödik idézetet alighanem csak jogászok értik meg elsőre. Ne adjuk fel mégsem! Olvassuk el még egyszer:

5. „Az egyezmény rendelkezései nem érintik az államok közötti ellenségeskedések kitörésével kapcsolatban valamely szerződés tekintetében felmerülő kérdéseket.”

Tegyünk föl kérdéseket: miket nem érintenek a rendelkezések? Milyen szerződések? Ha jól értjük, az egyezmény rendelkezései nem érintenek olyan szerződéses kérdéseket, melyek államok közötti ellenségeskedések kitöréséről szólnak. Hoppá, megvan a mondatunk! A régi trükkel, a mondatrészek sorbaállításával (alany, állítmány, tárgy) és a tárgyra vonatkozó mellékmondat megalkotásával sikerült a görcsbe merevedett mondatot érthetőbbé tennünk. Piros pont annak, aki ugyanerre a következtetésre jutott:

5. „Az egyezmény rendelkezései nem érintenek olyan szerződéses kérdéseket, melyek államok közötti ellenségeskedések kitöréséről szólnak.”

Az előző blogbejegyzésben már említettem, miért gyomlálom rendre a kéziratokból az időhatározó ragok helyett használt, már-már trendiként tetszelgő, a szöveget valójában maszatoló „során”-t. Felidézek most egy korábban javított tanulmányrészletet, melynek öt mondatából négyszer kellett a gyomlálás eszközéhez nyúlnom. Tedd meg most egyedül! (A harmadik mondatot tanácsos gördülékenyebbé tennünk a „való” kiiktatásával.)

„Szerző a disszertáció elkészítése során ennek az egyensúlynak az elérésére törekedett. A szakirodalom beható tanulmányozása mellett széles körben felhasználta nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ dokumentumait. A Nemzetközi Jogi Bizottságban folyó kodifikációs tevékenység több szempontból is segítséget jelentett a kutatás során, így például az államok véleményéhez való hozzáférés könnyebb lett. Mindemellett azonban Szerző nem követi a Bizottság által használt sorrendet a téma feltárása során és számos ponton eltérő véleményt, kritikát fogalmaz meg a tervezettel kapcsolatosan. Fontos kiemelni, hogy a kutatás során Szerző több száz nemzetközi szerződést vetett vizsgálat alá.”

Sikerrel jártál? Íme az én változatom:

„Szerző a disszertáció elkészítésekor ennek az egyensúlynak az elérésére törekedett. A szakirodalom beható tanulmányozása mellett széles körben felhasználta nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ dokumentumait. A Nemzetközi Jogi Bizottságban folyó kodifikációs tevékenység több szempontból is segítséget jelentett a kutatásban,így például megkönnyítette a hozzáférést az államok véleményéhez. Mindemellett azonban Szerző nem követi a Bizottság által használt sorrendet a téma feltárásakor és számos ponton eltérő véleményt, kritikát fogalmaz meg a tervezettel kapcsolatosan. Fontos kiemelni, hogy a kutatás idején Szerző több száz nemzetközi szerződést vetett vizsgálat alá.”

Főként tudományos, illetve nagyon-nagyon szakmainak szánt írásokban látom gyakran, hogy a szerző nem számol olvasója agyának befogadóképességével: mondatait sorokon keresztül nyújtja, fűzi, csavarja, toldozgatja, tekeri. Mire a jámbor, gyanútlan olvasó egyetlen mondat végére ér, már fogalma sincs róla, mit olvasott az elején. Tarts mértéket! – mondanám, de nincs mérték, nincs szabály a mondathosszúságra.

Tényleg nincs. De már az általános iskolában azt tanuljuk: egy gondolat – egy mondat. Nem leszünk attól „tudományosabbak”, ha mondatkígyókat illesztünk a szövegtestbe! Már ha gondolataink megérttetése a cél és nem elfedésük...

Lássunk egy példát:

„A nemzetközi szerződések alkalmazása olyan széles körben elterjedt, hogy nem feltételezhetjük azt, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk, időről időre látunk különbségeket az alkalmazandó jogban, amely a szerződés funkciójának függvénye; ezek a különbségek rendkívül élesen láthatóak a háború nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatása vizsgálata során.”

Próbáld meg szétszedni, ha már értelmezted a hat tagmondatból alkotott példamondatot! A szerző első közölnivalója szerintem ott ér véget, hogy „egységes szabályok vonatkoznak rájuk.” Nyugodt szívvel tehetünk ott pontot, hiszen a különbségekről szóló negyedik és ötödik tagmondat együtt tökéletesen megáll a lábán – hogy kedvenc képzavarommal éljek. (Időről időre ... függvénye.) A hatodik tagmondat megint csak értelmes önmagában, így ebből alkotnám meg az idézett bekezdés harmadik mondatát.

Ám nem vagyunk még készen! Most következhetnek az apróságok.

Az első három tagmondatból összeállt mondatunkban a dupla „hogy” igencsak zavaró, eltüntetésre a második kínálkozik így:

„A nemzetközi szerződések alkalmazása olyan széles körben elterjedt, hogy nem feltételezhetjük, azt, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk.” A mondat értelme semmit sem változott a pirossal jelzett két szó kihagyásával, a tagmondatokat elválasztó vessző előrehozásával.

Van egy másik megoldás is: „A nemzetközi szerződések alkalmazása széles körben elterjedt, így nem feltételezhetjük, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk.” 

Mutatós eredményt még a harmadik mondat végén érhetünk el a kényszeredett dupla birtokviszony („hatása vizsgálata”) felszámolásával. Javaslatom eltünteti a mostanában érthetetlenül gyakran használt „során”-t is: „Ezek a különbségek rendkívül élesen láthatóak a háború nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatásának vizsgálatakor.”

„A nemzetközi szerződések alkalmazása széles körben elterjedt, így nem feltételezhetjük, hogy minden körülmények között ugyanazok az egységes szabályok vonatkoznak rájuk. Időről időre látunk különbségeket az alkalmazandó jogban, amely a szerződés funkciójának függvénye. Ezek a különbségek rendkívül élesen láthatóak a háború nemzetközi szerződésekre gyakorolt hatásának vizsgálatakor.”

Lám, csak sikerült öt-tíz percet elbíbelődnünk a bő ötsoros mondatkígyóval!

Gyerünk, irány a mélyvíz!

„Az első terület a vizsgált vállalatok együttműködésének különböző szakaszait vázolja fel és kalibrálja ezek alapján a válaszadók kapcsolati érettségét. Az együttműködés fázisai a jelentésben a közös problémamegoldástól az ellátási-lánc teljes, úgynevezett end-to-end integrációja spektrumán terülel. (1. ábra) A válaszok alapján látható, hogy az együttműködés az alap problémamegoldástól jelentős mértékben a taktikai együttműködés szintjére emelkedett. E két kategóriában van a minta részét képező vállalatok több mint fele. Innovációt jelent a stratégiai együttműködés irányába történő előrelépések, sőt, 13%-ban már a közös értékteremtés kerül a vállalati fejlesztési célok középpontjába. Ezen iparágban az end-to-end típusú teljes integráció megvalósulásáról még a fejlett észak-amerikai régióban sem beszélhetünk.”

Itt ez az eredetiben kilencsoros, a szóközökkel együtt 820 karakteres, nem túl bonyolult mondatokat tartalmazó, közgazdasági tanulmányrészlet – az eredetivel megegyező minden betűje. (Föltartott kézzel vallom be: nehezen tudnám a saját szavaimmal összefoglalni a tartalmát, de ettől még láthatóak a nyelvhelyességi, helyesírási, szóhasználati hibái.) Lenne kedved gyakorolni rajta? Ha átolvastad, haladj mondatról mondatra, keresd meg azokat az elemeket, melyekkel nyilvánvalóan, mindenképpen tennél valamit, azaz melyeket biztosan javítanál.

Ha ezzel az első olvasattal megvagy, vedd alaposabban szemügyre az egyes mondatokat. Vajon szóhasználatában, mondatfűzésében mindet helytállónak véled? Ha nem, javaslom, láss neki az érdemi stilizálásnak. (Átláthatóbb lesz a javítandó bekezdés, vagyis könnyebb a feladatod, ha nyomtatásban próbálod megoldani az első ilyen leckéidet. Később, kellő rutin megszerzése után majd áttérhetsz a monitoron látottak javítására, már ha tisztában vagy vele: az agyunk nem mindig azt „olvassa”, amit a szemünk lát!)

De jó lenne látni, mire mentetek együtt ketten, Te és a szöveg! A magam – korrektúrajelekkel ellátott – verzióját itt adom közre:

E blog első, bemelegítő gyakorlatában javaslatot adtam, s talán kedvet is csináltam ahhoz, hogy a „történik” ige fölösleges igenevesítését elkerüld. Ismétlésként próbálkozz meg a következő mondattal:

A Virtuózok c. vetélkedő „... teljesítheti az állam másik fontos feladatát: a kultúrához, adott esetben a komolyzenéhez történő széles körű hozzáférés biztosítását.” (Népszabadság, 2014. október 17. 11. old.)

Emlékszel? Változtass a szórenden!

A Virtuózok c. vetélkedő teljesítheti az állam másik fontos feladatát: széles körű hozzáférést biztosíthat a kultúrához, adott esetben a komolyzenéhez.

A kedvemért iktassuk ki most az ad-ot, teremt-et, vagy más, tényleges jelentésű igét helyettesítő, mondatainkat gyakorta elszürkítő „biztosít”-ot is:

A Virtuózok c. vetélkedő teljesítheti az állam másik fontos feladatát: széles körű hozzáférést kínál fel (vagy: teremt) a kultúrához, adott esetben a komolyzenéhez.

„Csongrádban autózott az a férfi, aki járművével letért az útról... ” E mondatnak így, ebben a formájában az az értelme, hogy a dél-alföldi megyében furikázott a pasi, aki egyszercsak letért az útról. Ám a tudósítás folytatásából kiderült: a Körös-parti városban járt szerencsétlenül az autós. Helyesen tehát így kellett volna fogalmaznia a hírszerkesztőnek: „Csongrádon autózott... stb” (RTL Klub, 2014. szeptember 23. 18 órai Híradó)

TIPP: Ha a megye és a település neve megegyezik (ilyen Békés városáé és Békés megyéé is), a városnévhez -on, -en, -ön ragot teszünk, a megyét pedig -ban, -ben raggal látjuk el, így lesz egyértelmű a hely meghatározása.

Hiteleit kínálja egy cég: „Csak nem befészkelte magát fejébe a gondolat...?”

Egy film tartalmi összefoglalójában olvasom: „A nem megértett nő kiutat keres...”

Ha ölni nem is, perre menni tudnék az ilyen mondatok miatt! Elváló igekötőket el nem váló formában használni – ez mostanában egyre kórosabban terjed, már-már típushibának tekinthetjük. Gyorsan ideírom a helyes változatot, nehogy a rossz rögzüljön:

„Csak nem fészkelte be magát a fejébe a gondolat...?”

„A meg nem értett nő kiutat keres... ”

TIPP: ha bizonytalan vagy, melyik a helyes megoldás, mondd ki hangosan mindkettőt! Ez segít, a fülünk az elváló igekötős megoldást találja gördülékenyebbnek.

Találkoztam már a másik véglettel is persze... Ha kérdőmondatot akarunk alkotni az „Elment a vonatom”-ból, sose válasszuk le az igekötőt az igéjétől, pláne ne tegyük az „-e” kérdőszócskát az igekötőhöz! (Brrrr, így hangozna: „El-e ment a vonatom? ”) Kérdezzük ezt: „Elment-e a vonatom? ” Vagyis az állítmány ragozott részéhez kapcsolódik a kérdőszócska – mint az összetett állítmányok esetén is: „Zöldre festettek-e ezek a házak?”

Van, akinek akkor is gondot okoznak az elváló igekötők, ha ki kell tenni az „is” szócskát: „A rizstészta könnyen tönkretehető is. ” (RTL Klub, A konyhafőnök, 2014. szeptember 23.) Az „is” az elvált igekötő és az ige közé ékelődik a helyes mondatban: „A rizstészta könnyen tönkre is tehető.”

Kommentár nélkül két gyöngyszem az RTL Klub Híradójának feliratozójának ékszerdobozából:

2014. október 4. 18 óra 11 perc:

„Pancsolták a tokait” (Naná, a tokajit.)

2014. október 7. 18 órai Híradó:

„A reklámadó az RTL-el van összefüggésben” (Vagy inkább az RTL-lel!)