Van egy halvány elhatározásom, hogy reklámszövegeket elengedek a fülem mellett, még ha menthetetlenek is. Mégis kivételezek most, hátha másnak is jókedvük támad tőlük.

„Ugorj be hozzánk a 7 bármelyik napján!”­ — invitálja vásárlóit vasárnapi programokat kínálva a pesti Nagykörút bevásárlóközpontja. Televízióban, írva láttam az idézett mondatot, nem sms-ben, nem üzenőcentlin, hanem főműsoridőben, az állítólag legnézettebb esti híradó előtt. Ez 1 dicséretes megoldás. 

Valaki magyarázza már el nekem, mit jelent a szintén reklámszövegben előforduló kifejezés: „arany sztenderd”! Mert fel kellene fedeznem a folteltávolítás arany sztenderdjét, de fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá.

Vettem a minap egy fogkefét. Másnap egy doboz tampont, két nap múltán pedig dobozos sört és gombaölő krémet. Mindegyik vásárlásra reklámok ösztönöztek, szerettem volna ugyanis újra önmagam lenni — a gyártók ígérete szerint ennyi elég elkallódott énem visszaszerzéséhez. Hiba csúszhatott a dologba, mert azóta sem vagyok újra önmagam, ezt a blogot is valaki más írja nyilván.

Az ének iskolája c. televíziós műsor végefőcímében fölsoroltatnak a közreműködők. Köztük jelenik meg szlogenjével egy cég így:  MÉDIA CENTER — Tartalmakat gyártunk. Nagyon rettegtem, hogy cipőfelsőrészeket gyártva kerültek föl a stáblistára, s annyira megnyugtató volt, hogy nem, a tartalmakkal. 

„Ha a magyarok a maximumon élnek, a legutolsó dolog, amitől félniük kell, az a korpa.” Tudnék még pár dolgot említeni, amitől rettegnünk kellene nekünk, magyaroknak, de most inkább az foglalkoztat, vajon a maximumon élünk-e. Mert ha nem, tényleg reszkethetünk a korpától! 

Most, hogy tudom, micro-gél gátat képez az orromban az allergia ellenszeréül kapott gyógyszer, egészen másképp látom a világot, s bizakodva tekintek a jövőbe. Vagy a jövő felé, irányába, de ott az a fránya micro-gél gát, semmit sem látok.  

Március 15-i ünnepi adásait népszerűsíti az MTV (főműsoridőben!), köztük az egyiket így:

„Magyarország zászlajának tiszteletadással történő felvonása ..." Brrr! Valamikor a kezdetek kezdetén volt már szó ebben a blogban arról, hogyan kerülhető el a „történő+főnév" kínos használata: igésítéssel. Vagy így: Magyarország zászlaját tiszteletadással vonják fel, vagy: Tiszteletadással felvonják Magyarország zászlaját.

(Csak halkan jegyzem meg, hogy a Kossuth téri zászlóról van szó, esetében tehát célszerűbb volna az országzászló szó használata: Tiszteletadással felvonják a Kossuth téri országzászlót.)

Tekintélyesnek tartott magyartanár nyilatkozatát olvastam a minap arról a szakmai polémiáról, szükség van-e a kisdiákok helyesírás-oktatására. Rémálmomban sem képzeltem volna, mit nyilatkozott az illető: a gyerekeket nem kellene nyaggatni az „ly vagy j?” problémával, s hogy például a helyesírás-oktatás szót egybe kell-e írni, netán külön, vagy kötőjellel, sokkal okosabb volna arra megtanítani őket, hol keressék a vonatkozó szabályt, s tudják alkalmazni, ha már megtalálták.

Történetesen vonaton ültem, s azt hiszem, Kistelektől Kecskemétig csak bámultam ki az ablakon és a fejemből. Elképzeltem 11 éves ismerősömet, amint házi feladata írása közben szavanként lapozza föl az Osiris Helyesírás című, bő 1500 oldalas kötetét, s mert a ludáj/ludály (=ovális) szóra nem lel rá a szótárrészben, a segédlet első négyszáz oldalát kitevő  összefoglaló-magyarázó fejezetben próbálja majd megtalálni a vonatkozó szabályt. Hát nem fog rálelni, bármennyi időt tölt is vele. Bepipul, s elmegy az úszóedzésre.

Edzője nem vergődik azzal, hogy a pillangózás közbeni levegővétel helyes ritmusára szoktassa, hanem megmutatja, hol talál a medence partján mentőövet, ha fulladozna esetleg. Hazafelé is biciklivel megy kis rokonom, lelki szemeimmel látom, egyszer sem nyújtja ki a karját a kanyarodás irányába. Miért nem jelez, hogy elkerülje a balesetet? ­­Talán mert szülei is azt a nézetet vallják, amit a rémálmos magyartanár: fölösleges információkkal ne terheljük a gyerek agyát, elég, ha a helyet tudja, ahol ennek-annak utánanézhet.

Ám a Google nem fogja megvédeni , ha két keréken vagy a vízben veszélybe kerül. És a Helyesírási tanácsadó sem ír helyette levelet a nagyszüleinek. (Mondjuk a Windows ellenőrzi a helyesírását. Bár ne tenné! Minálunk az összes kütyün kötelezően kikapcsolva tétlenkedik a piros hullámos vonal...)

Már kifelé futott a szerelvény a kecskeméti állomásról, amikor észrevettem a mozgó vonat mellett futó fiatalembert. Kiabált, integetett, mintha valakit le szeretne varázsolni a vonatról.  Olyan kétségbeesett volt az arca, hogy meg kellett tudnom, mit kiabál. A résnyire lehúzott ablakon át is beömlött a hangja a fülkébe: „Jőj visza, hejesírás!”

De miért hallom a helyesírási hibáit? Biztos csak álmodom. Keresnem kellett valami kézzelfoghatót. Az ölemben ott zizegett az újság, a helyesírási reform szükségességét latolgató cikknél kinyitva.  A rémálomhoz nem feltétlenül kell aludni.

Azt olvasom a mai Népszabadság egyik cikkcímében, hogy az autóipar felé sandít az Apple. Elkötelezett híve lévén e márkának, naná, hogy beleolvastam az írásba! A tavaly tavasz óta létező, járműveken szolgálatot teljesítő CarPlay alkalmazásról is szó esik benne: „a vezérigazgató a multimédiás és számos más alkalmazásokat futtató és felügyelő CarPlayt az Apple jövője szempontjából sarkalatos fejlesztésnek nevezte.”

Tipikus esete annak, hogy a szövegírás közben/alatt elkövetett javítások olykor nagyobb hibát okoznak, mint amekkora az eredeti, javítandó változatban volt. Szerzőnk vélhetően azt írta először, hogy multimédiás és más alkalmazásokat is futtat a CarPlay, utóbb azonban szükségét látta betoldani, hogy a másfajta alkalmazások számosan vannak... Csak elfeledkezett az egyeztetésről, arról, hogy határozatlan (de egynél több) darabszámra utaláskor a magyar nyelv egyes számú főnevet használ. Nyilván tudja, de elmulasztotta a javítást. (A korrektor is.)

Muszáj erre is figyelnünk! Valahányszor hasonló kifejezéseket javítunk, egyeztetnünk kell, hogy ne maradjanak írásunkban minden szabályok, akárhány alkalmazások, rengeteg hibák, számtalan esetek.

És még egy TIPP: ne egyél sok almákat Apple-cikkek olvasása közben!

Muszáj erre is figyelnünk! Valahányszor hasonló kifejezéseket javítunk, korrigálnunk kell, hogy ne maradjanak írásunkban minden szabályok, akárhány alkalmazások, rengeteg hibák, számtalan esetek. És még egy TIPP: ne egyél sok almákat Apple-cikkekA olvasása közben!

Befejeződött a férfiak kézilabda vb-je – a magyar csapat nélkül. A Sport tv jóvoltából mégis tapsolhatunk emlékezetes magyar sikereknek. Olyan szakkommentátort kértek fel ugyanis Skaliczki László személyében, aki nem csak fogalmazásgátlót használ, hanem még motyog is. Olyan szakzsargonban, amit edzőként nyilván nyugodtan használhat a játékosaival beszélgetvén, de amit a kézilabdát csak szeretők (és nem gyakorlók) bizony alig-alig értenek.

A csatorna tud egyébként a feladatra alkalmas szakértőt is választani! Borsos Attila mikrofonkészen fogalmaz, érthetően beszél, csak annyira viselkedik szakértőként, amennyit egy átlagnéző felfog. A mindig alaposan felkészült, választékosan fogalmazó Matuz Krisztiánnal együtt nyerő párost alkotnak – épp ezért felfoghatatlan számomra, mi indokolta váltótársként az egykori szegedi vezetőedző, S. L. beültetését a mikrofon mögé. Tippjeim persze vannak. Ezek közül a legvalószínűtlenebb, hogy a sportcsatorna vezetői szerették volna ilymódon is emlékezetessé tenni nézőik számára a világbajnokságot. Talán kifejezetten kérték is Skaliczki mestert, hogy gyakorta alkosson szokatlan mondatokat, kirívó(an helytelen) szószerkezeteket. Mint amilyen a kedvencem és ezzel A HÉT MONDATA:

„Ez egy labdával való, takarásból történő lövés volt.” Ha csak az nem.

Kacifántosabb eligazítást nem is adhatnának utasaiknak a budapesti taxicégek, mint a képen megörökített szöveg. (A fotó 2014 decemberében készült.) Ne elemezzük most mondatról mondatra, hiszen annyira nyilvánvalóak a szamárságok benne! De olvassátok el figyelmesen, hogy emlékezhessetek „utasjogaitokra” – s mosolyogjatok rajta egy jót. A mosolyt pedig vigyétek át 2015-re!

Majdnem minden televíziós reklámblokkba befizette gyártója köhögés elleni csodaszerét – most van szezonja, sajnos –, van szerencsénk hát naponta többször is hallani/látni a frappáns fogalmazványt:
„A javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapul.”
Érdemes ízekre szedni a mondatot, hogy tisztán lássunk. Azt állítja, hogy a szóbanforgó gyógyszer használata régóta fennáll. Hogy a használat egyáltalán fennállhat, nos, azt erősen kétlem, így aztán csaknem mindegy is, régóta áll fenn, vagy tegnaptól csupán.
A mindössze kilenc szavas mondatban azt is tudatja velünk reklámszövegünk szerzője, hogy a szert alkalmaznunk a javallatokra kellene. Mi van? Szóval nem a lovunk szőrének kikefélésére? Még csak nem is a sajtos tészta megsózására, hanem a javallatokra? Nagy csalódás ez nekünk, hithű reklámzabálóknak, ugye?
Való igaz (ez most nem az a való!), ezt a felvetést komolyabban kéne vennünk, s nem szórakozni itt vele! Hiszen – tudjuk meg a gondolatgazdag felvetés megemésztésekor, végkicsengésként – épp a fennálló használatra alapozunk, amikor a javallatokra alkalmazunk!
Na már most: nálunk fenn áll a padláson egy gyerekágy, melyben először a nagymamám altatta anyukámat, jómagam is sokat álmodoztam benne, legutoljára a lányom használta, az sem tegnap volt – tehát régóta csak ott porosodik. Az volna most a leszármazottamnak címzett javallatom, hogy alkalmazva ősei bevált (mód)szereit, vegye alapul a kiságy használatát előbb-utóbb. Röviden, reklámszövegírósan szólva: a kiságy javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapuljon.

Az egyik szegedi, házhoz is szállító étterem karácsonyváró szórólapja láttán örökre lemondtam esetleges rendelésemről. Szinte kupán vágott ugyanis dekoratív, kuponos szórólapjuknak a felhasználást taglaló bekezdése:

Hogyan használja: A 30%-os kedvezmény, ezen a szórólapon szereplő ételekre, helyben fogyasztás, elvitel és házhoz szállítás esetén, kupon leadásával veheti igénybe. ... Köszönyük hogy nálunk vásáról.

Félretettem a szórólapot, hiszen majd április elsején milyen vicces lesz felhasználnom  az ostoba és nevetséges hibák gyűjteményében. Ámde egy hét múlva megérkezett az étterem újabb kuponlapja. Képzeljétek, javított kiadásban! (Esterházy Péter, bocs.) A bekezdés zárómondatát változtatták:

... Köszönjük hogy nálunk vásáról.

És jön majd az újévi, vízkereszti, húsvéti ajánlat... Azt hiszem, miattuk feltalálom a szappanposzt témakövető műfaját.